Hogyan lépjek ki a bőrömből?

Hogyan lépjek ki a bőrömből?

Hogyan tegyem le a munkát az ajtóban?

Milyen kérdés ez? Letenni a munkát az ajtó előtt? Otthon ne legyek Önmagam és bújjak ki a bőrömből? Ne viselkedjek úgy, mint az irodában?

Eddig azt képviselte Sonkoly Zsuzsa, hogy a siker kulcsa az Önazonosság…

A kérdés tudsz-e otthon úgy önmagad lenni, hogy a magánéletedben, akár családban, párkapcsolatban élsz, akár jelenleg egyedül, hogy az jó legyen a környezetedben élőknek, barátaidnak.

Kaptál már arra vonatkozólag visszajelzést, hogy….:

• Kérlek ne Te dönts el mindent!
• Szeretne a társad is érvényesülni!
• A vezetői attitűd túl sok, uralkodó az otthoni életben!
• Nehéz veled konfrontálódni, saját álláspontot képviselni!
• Kérlek na a céges dolgokkal foglalkozz! Itthon is, szükségünk van rád!
• Hazaérsz és még mindig a gép előtt ülsz, mert választ várnak tőled. A párod, gyermekeid számára pedig elérhetetlen vagy!
• Elutaztok pihenni és azon kattog minden gondolatod, hogy mennyi mindent kellene megoldanod. Várnak a feladatok az irodában. Te pedig itt üldögélsz és hasznosabb dolgod is lehetne.
• Miért nem tudsz kikapcsolni?

Vezető beosztásban dolgozol, akár egy multinál, akár saját cégben, egész nap az eredményességért, az állandó megújulásért teszel. Delegálod a feladatokat, kontrollálod, hogy minden rendben menjen, hatalmas felelősséget vállalsz a cégért, kollégáidért, az innovációért.

Hogyan lehet mindezt kikapcsolni, amikor hazaérsz?

Még várnak a megválaszolatlan email-ek, várják a döntésed, árajánlatot kell készítened. Otthon pedig vár a társad, családod. Lehet nem tudsz jelen lenni az otthoni légkörben, nem tudsz leülni játszani a gyerekekkel.

Úgy érzed a családban is a Te feladatod dönteni, előre vinni a dolgokat a családi célok érdekében. Rutinosan állsz bele ismét a vezetői szerepekbe.

A kérdés erre van szüksége a családodnak? Lehet, hogy megszokásból már igen. Rég leosztódtak a feladatkörök, a párodnak is kényelmesebb kiadni a kezéből bizonyos területek irányítását, mégis azt a visszajelzést kapod, hogy otthon is Te vezetsz, Te döntesz.

Lehet mégsem olyan kényelmes ez a családodnak?

Mégis, hogyan lehet letenni a súlyokat, a szerepeket…

Gondolt kérlek át, hogy mire van szüksége a társadnak és a gyermekeidnek. Egy dolgozó szülőre, egy elfoglalt párra?

Szerintem nem! Arra, hogy ott és akkor úgy legyél jelen, mint Társ és Szülő.

Nem tudsz mást tenni, mint egy belső döntést hozni, hogy leteszed a munkát, kikapcsolod személyiségednek azt a részét, mely irányít, mindent megold, fejleszti a következő innovatív lehetőségeket.

Csak tudatosan, odafigyelve tudsz saját magadnak megálljt parancsolni. Megnézni, hogy otthon a családi bázisodnak mire van szüksége.

A munka megvár, holnap is neked kell felvenni a kesztyűt és hajtani előre a céget. Viszont Neked is ki kell kapcsolni, élvezni a megállást, megnyugvást és élményeket szerezni.

Ha te nem adsz időt magadnak kikapcsolni és mindig elérhető vagy, akkor a környezeted is eszerint fog viselkedni.

Fontos megállni és tudatosan a jelenben lenni a családod körében.

Azok a napok, élethelyzetek, pillanatok nem jönnek vissza. Holnap már más lesz, már nem akarja a párod megosztani az ő élményeit, (vagy megosztja mással) a gyermekeidnek akkor van rád szüksége.

Vagy megtanulnak Nélküled élni, megélni dolgokat, mástól segítséget kérni.

Ők egy idő után nem tudnak várni rád! Elfáradnak a várakozásban!

A munkád, a céged viszont megvár! Holnap is a Te feladatod lesz döntéseket hozni, felelősséget vállalni a kollégáidért, cégirányításért.

Meg kell tanulni, el kell sajátítani a jelen pillanatban levést. Ott, ahol vagy, azt, amit éppen csinálsz!

Ehhez viszont az első lépés a tudatos belső döntés, hogy a mai napra leteszed a munkát, most Te és a családod a fontos!

Munkám során annyiszor hallom azokat a mondatokat, hogy nem mi voltunk a fontosak, hanem a munkád, otthon is a céggel foglalkoztál, mi pedig egyedül nélküled szereztünk élményeket (még akkor is, ha fizikailag jelen voltál, de mégis elérhetetlen), társas magányban éltem melletted.

Mindenki csalódottan, mély fájdalommal vallotta be, hogy igaz, de már nem tudja visszafordítani az időt.

Ez igaz! Ezért javaslom azt, hogy a jelent lehet megállítani, beleállni és jelen lenni.

Ehhez viszont szükség van arra, hogy Te is akard szívvel-lélekkel.

Az elérhető vágyak, a kielégített újabb és újabb szükségletek, megvásárolt cikkek nem hozzák meg hosszútávon a boldogság érzetét.

Mindig lesznek körülötted, akinek jobb autója, nyaralója, luxuscikkei vannak, ami neked nincs még. Nem ezt fogják irigyelni, vagy nem ezt érdemes irigyelni. A boldog, kiegyensúlyozott boldog és élményekkel teli életedet, melyet a családod, párod és gyermekeid körében teszel.

A csillogó tekintetet, a boldog mosolyokat fogják irigyelni, hogy Te meg tudtad valósítani, azt az egyensúlyt, amire mindenki vágyik. Egyensúlyt a karrier és a családi élet között.

A döntést helyetted senki nem tudja meghozni!

Mégis így leszel önazonos.

Hiszen, amikor dolgozol, közben nézed az órát és látod magad előtt, hogy éppen most hol lehetnél, milyen családi élményt hagysz ki. Gyermeked versenyét, fellépését, egy családi kirándulást, sétát a pároddal. Apró bűntudat kopogtat, hogy de jó lenne velük lenni, de dolgozol.

Ekkor mégsem vagy önazonos, mert nem ott lennél, ahol vagy.

Amikor önazonosan élünk, akkor jelen vagyunk életünkben, nem elvágyódunk máshova. Megéljük azokat a pillanatokat, melyeket szeretnénk. Aszerint élünk és cselekszünk, melyet lelkünk kíván. Tudom, hogy mindez függ a körülményektől és a lehetőségeinktől is, de ha hitelesen éljük a mindennapokat, akkor amit önmagunk lelke kíván azonos a cselekedeteinkkel, melyet megvalósítunk.

A folyamatos stressz érzés ennek ellenkezője, nem tudunk úgy élni, ahogyan szeretnénk.

Te mit kívántál volna gyermekként? Anyagi jólétet, szüleid által maximálisan elvégzett munkát? Vagy az ő figyelmüket, jelenlétüket, közös beszélgetéseket, élményeket.

Ők is erre vágynak….RÁD, a meghitt pillanatokra, nem pedig a mindjárt-ra.

A Te gyermekeid, párod remélem azt fogja mesélni a környezetében, hogy igen édesapám-édesanyám felelősségteljes munkát végzett, de amikor szükségem volt rá, mindig elérhető volt!